A „802.1X” egy IEEE által definiált hitelesítési szabvány, amely az úgynevezett portalapú hálózati hozzáférés szabályozását írja le. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy egy hálózati eszköz (például egy kapcsoló vagy egy vezeték nélküli hozzáférési pont) ellenőrizze a rá csatlakozó eszközök (kliensek) hitelességét, mielőtt hozzáférést biztosítana nekik a hálózat további részeihez.
A 802.1X szabvány használatával a hálózati adminisztrátorok nagyobb ellenőrzést gyakorolhatnak azon eszközök felett, amelyek hozzáférnek a vállalati vagy intézményi hálózathoz, így megakadályozva a jogosulatlan hozzáférést és javítva a hálózati biztonságot. A hitelesítési folyamat során a 802.1X használatakor a csatlakozni kívánó kliensnek és a hálózatnak egyaránt igazolnia kell magát egy központi hitelesítési szerver (például RADIUS szerver) előtt.
A 802.1X szabvány három fő komponensből áll:
- Supplicant (kérelmező): az a kliens vagy eszköz, amely hozzáférni kíván a hálózathoz.
- Authenticator (hitelesítő): a hálózati eszköz (például egy kapcsoló vagy hozzáférési pont), amely korlátozza a hozzáférést a hálózat bizonyos részeihez, amíg a kérelmező sikeresen nem azonosítja magát.
- Authentication Server (hitelesítési szerver): az a szerver, amely ellenőrzi a kérelmező által megadott hitelesítési adatokat, és dönt a hozzáférés engedélyezéséről vagy megtagadásáról.
A 802.1X használata jelentősen javítja a hálózati biztonságot, különösen nyilvános vagy nagyvállalati környezetekben, ahol fontos a hálózathoz csatlakozó eszközök szigorú ellenőrzése.